név Wolverine
fajta angol telivér
tulaj Dorka
születési év 2011
nem mén
szakág galopp
táv hosszútáv
boxlink>>

heti edzésprogram
Hétfő: 2000m, gyeppályán, egyedül
Kedd: 2200m, gyeppályán, három lóval
Szerda: 2500m, terepen, iramlóval
Csütörtök: 2000m, homokpályán, iramlóval
Péntek: 2200m, gyeppályán, három lóval
Szombat: 2000m, homokpályán, iramlóval
Vasárnap: pihenőnap /egész napos legelő/

edzés előtt
~ minden edzés előtt
Fél hatra mentem ki az edzőközpontba, és az utam egy vezetőszár felkapása után egyből a karámokhoz vezetett. A fekete mén elégedetten legelészett a kerítésen túl, amikor pedig a kapu kinyitva beléptem hozzá, felkapta a fejét. Pár lépést közeledtem hozzá, mire Wolverine magasra csapta a fejét, és jókedvűen odébb ügetett. Megszokott játéka volt ez neki csikókora óta, így meg sem lepődtem, inkább elővettem egy almát, és jóízűen rágcsálni kezdtem. Wolverine egy darabig méregetett, majd megadva magát odalépdelt hozzám. Míg ő az almával volt elfoglalva gyorsan a kötőfékére csatoltam a vezetőszárat, majd elindultunk kifelé. Az istállóhoz vezető úton szinte végig táncolt a vezetőszár végén, így lelkesedvén a munkáért. Kicsit nehéz természete volt ugyan, de a versenypályán visszahozta mindezt.
Az istállóba beérve a bokszába vezettem, majd nekiálltam leápolni. Gumis fakaróval fellazítottam a szőrét, mialatt ő lelkes böködéssel adta tudtomra tetszését. Ez után egy gyökérkefével kisimítottam az elhullajtott szőrszálakat és a port a szőréből, majd kifésültem a sörényét és a farkát, végül kikapartam a patáját. Az ápolást követően a hátára dobtam a nyerget, majd a kötőfék helyére varázsoltam a kantárt és kivezettem a bokszból az izgatott telivért.

bemelegítés
~ a terep kivételével minden edzés előtt
A galoppályához vezettem a fekete mént, ahol már várt rám az trénerünk, Charles. Az egyik lovász megfogta Wolverine kantárját, amíg Charles feldobott Wolverine hátára. A gyeppálya szélén elindítottam lépésben a lovamat, aki már nagyon menni akart. Most már minden idegszálával a pályára koncentrált, és szíve szerint már futott volna, éreztem, ahogy küzd a szár ellen. Jó ötszáz méter lépés után ügetésre ösztökéltem a lovamat, majd újabb ötszáz méter után laza vágtába ugrattam át. Nem szerette túlzottan a lassú tempót, gyakran fel felrántotta a fejét, de épségben elértünk odáig, ahonnan indultunk.

edzés1
~ /2000m, gyeppálya, egyedül/
Charles utasítására elindítottam könnyű vágtában a lovamat, majd az ötszázas táblánál átugrattam őt galoppba. Az első ezer-ezerkétszáz méteren nem hagytam őt megindulni, aztán ahogy elhagytuk az ezerkétszázas táblát, fokozatosan engedtem ki a lovat. Éreztem, ahogy megnyúlik a galoppja, és minden idegszálával koncentrál. Érződött a lovon, hogy boldog, hogy élvezni, amit csinál. A toporzékoló, hisztis méncsikónak nyoma sem volt már, egy komoly, szélvészgyors telivér száguldott alattam. Ahogy kiértünk az utolsó kanyarból előretoltam a kezemet Wolverine nyakán, mire a mén még egy fokozattal feljebb kapcsolt, és így galoppoztuk le az utolsó ötszáz métert. Majdhogynem egy körömbe került, mire fel tudtam venni a lovat. Amikor ez sikerült, megpaskoltam az izzadságtól neves nyakát, és elmormoltam neki egy halk „Jó fiú”-t. Mintha csak egyetértett volna velem, felkapta a fejét, és halkan nyerített egyet.

edzés2
~ /2200m, gyeppálya, három lóval/
Wolverine kicsit idegesen állt be az indítókapuba, szokásához híven, ám mikor már a másik három ló is a kapuban állt, minden idegszálával arra összpontosított, hogy mikor kell indulni. Mikor a kapuk kivágódtak, a lovak egyszerre ugrottak ki.  Egy sárga kancával, egy fekete és egy pej ménnel futottunk együtt. A rajtot követően a sárga kanca állt az élre, de tudtam, hogy fölösleges vele mennem, mert Wolverine-nek az utolsó ötszáz a döntő. Tartottam a lovat, aki nem is nagyon feszegette a határait, nyugodtan galoppozott a negyedik helyen. A két mén összezárt előttünk, ami azért kicsit aggasztott, de nem idegeskedtem különösebben, inkább a külső ív felé kezdtem vezetni Wolverine-t, amikor nagyjából a pálya felénél jártunk. A kanca kezdett veszíteni a tempójából, a két mén pedig kapott az alkalmon, és vágtaugrásról vágtaugrásra hagyták maguk mögött a sárga lovat. Az utolsó ötszáz méterhez közeledvén kiengedtem a szárakat és hagytam a lovamat futni. A galoppja megnyúlt, és boldogan vetette magát a másik két mén után. Csak úgy faltuk a métereket, és egyre közelebb kerültünk hozzájuk. Kétszáz méterrel a táv vége előtt már egyvonalban volt az élen haladó fekete ménnel Wolverine feje. Két vágtával később már mi álltunk az élen, és az előnyünk csak nőtt. Másfél lóhosszal nyertük a rögtönzött kis futamot. Miután felvettem a lovamat arcomon büszke mosollyal paskolgattam meg a nyakát.

edzés3
~ /2500m, terepen, erőnlétfejlesztés/
Az istálló előtt vár ránk Charles és a tízéves szürke heréltje, Tod.  Fellendülünk a nyeregbe, és elindítjuk lépésben a lovakat. Egészen addig lépünk velük, amíg ki nem érünk a fehérkerítésű karámok rengetegéből az erdő mellett húzódó földútra. Itt ügetni kezdünk, majd jó egy kilométer után vágtába ugratjuk a lovakat. Wolverine menne el Tod mellől, de erősen kézben tartom a szárakat és nem engedem. Ennek az edzésnek az a célja, hogy a ló lelazuljon, és izmosodjon. Az első kilométer után az út enyhén emelkedni kezd, ami szintén azt a célt szolgálja, hogy a ló izomzata fejlődjön.Az út végigvezet a lovas park körül, így amikor a 2500 méter végeztével felvesszük a lovakat ügetésbe, már látjuk a főépületet kirajzolódni.  Amint beérünk a nyüzsgőbb része, már csak lépünk a lovakkal, az istálló elé visszaérve pedig végigsimítok párszor a fekete mén nyakán, majd leugrok a hátáról.

edzés 4
~ /2000m, homokpályán, iramlóval/
Elügetünk a startkapuig, majd Wolverine-nel beállunk a sárga mén mellé. Ahogy a kapuk kinyílnak, a két ló kiugrik a gépből, és galoppozni kezd. Hagyom, hogy a másik ló besoroljon elénk, mert tudom, hogy hosszú a táv. Tartom azt a kényelmes „utazótempót”, amiben tudom, hogy Wolverine bírni fogja a végéig. Féltávnál jó két hossz a lemaradásunk, de nem igazán idegeskedem, és az alattam száguldó fekete ménen sem érzem, hogy kétségbe lenne esve. Hétszáz méterrel a vége előtt engedek egy picit a száron, és a változást azonnal érzem. Wolverine megnyújtja a galoppjait, és a sárga mén nyomába ered. Négyszáz méterrel a vége előtt, már a lassuló sárga faránál galoppozunk, száz méterrel később pedig már előtte. Végül egy hosszal a másik ló előtt érünk célba, így szépen lassan felveszem a lovamat, majd megpaskolgatom a nyakát.

edzés után
Lovamról leszállva gyorsan lekapom róla a nyerget a kantár helyébe pedig a nevével díszített bőrkötőféket csúsztatok. Az első utunk a patamosóhoz vezet, ahol a lábait lehűtöm hideg vízzel. Ezt követően pedig a vezetőszárat a kezembe fogva elindulok vele a karámok között sétálni, hogy kellőképpen lehűljön. Fél óra vezetgetés után visszavittem a bokszába, és meghagytam a lovászoknak, hogy délután tegyék ki a karámba.

Dorka& Wolverine 2013 (C)